17 1Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. (1Móz 6,9) 2És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. (2Móz 2,24;6,4) 3És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: 4A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. (Róm 4,17) 5És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. 6És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. 7És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. 8És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik. 9Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. 10Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok. (3Móz 12,3; Ján 7,22) 24Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. (Máté 19,5; Márk 10,7.1Kor;6,16; Eféz 5,31) 25Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala. (1Móz 3,7)